Öngondoskodás? Igen!
Sajátítsa el a rendszerszemléletet – a szervezetben és a világban minden mindennel összefügg. Ismerje meg az azonnal alkalmazható gyakorlati módszereket, melyek biztonságosabbá teszik életterét, teljesebbé és örömtelibbé varázsolják az életét.
“Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
Albert Einstein
Az ember biológiai megközelítését lassan felváltja az ősi-új tudományos paradigma, mely az alábbi különbségekben fogalmazódik meg:
Tradicionális megközelítés: Az ember egy önálló biológiai lény.
Rendszerszemlélet: Az ember egy magasan szervezett energia-információs lény, mely kapcsolatban van a felmenőivel, az emberiséggel, a szociális és ökológiai környezetével, az egész Univerzummal.
Tradicionális megközelítés: A környező világgal nem foglalkozik, vagy ha igen, akkor csakis az emberre gyakorolt negatív hatásaival.
Rendszerszemlélet: Az ember az őt körülvevő világ része. A világgal való harmónia elérése, visszaállítása pozitív irányba befolyásolja az egészségi állapotát test, lélek, szellem szinten.
Tradicionális megközelítés: A betegség diagnosztizáltan bizonyított, az ok-okozati összefüggések nem kerülnek feltárásra.
Rendszerszemlélet: A betegségnek okai vannak. A betegség a szervezet jelzése arról, hogy megingott a belső harmóniája, és a harmónia közte és a környező világ között.
Tradicionális megközelítés: Az orvos feladata diagnosztizálni a betegséget és felírni a gyógyszert, mely segít az adott betegség és/vagy tünet leküzdésében.
Rendszerszemlélet: A rendszergondolkodás szerint segíteni kell visszaállítani az elveszített egyensúlyt az ember és a környezete között és a beteg meggyógyul.
Ajánlott irodalom:
Az élő rendszerek új tudományos megközelítése
Fritjof Capra: Az élet szövedéke